2010 október 4. | Szerző: Szilvi |

 

Nem volt egyszerű nyarunk.. meghalt nagyanyám (apai) nem viselt meg, sosem szeretett, én se őt.Aztán mentünk volna haza anyámékhoz, de meghalt Szabi apukája, na ez padló! nagyon váratlan volt és mindenki döbbenten áll a történtek előtt, senki nem akarta elhinni, mi sem.. volt egy vele született szív rendellenessége, amiről senki nem tudott, hát ennyi az élet. Szabi nem csak az apukáját vesztette el, hanem a példaképét is, tiszta olyan mint ő.

Én most nem tudom, hogy amíg élt volt előttem egy családi idiill, hogy azzal mi lesz, nem tudom, igaz volt-e, vagy csak ő tartotta össze az egészet és most összeborul. Már semmi sem olyan mint volt, és nem is lesz olyan, akárki, akárhogy akarja.

Velünk sem tudom, mi lesz. Sok mindent kell átvészelnünk, és nem tudom elbírja e a kapcsolatunk. Ebben a percben azt érzem, hogy hamarosan megint romokban fog heverni az életem és részemről nincs tovább…akkor befejeztem. Eszem ágában sincs értelem nélkül küzdeni és ebbe belerokkani, inkább feladom. Tudom, sokan azt mondják, hogy persze, ez a legkönnyebb, hátat fordítani mindennek, de nem, nem könnyű. még ez sem nagyokosok, ha hiszitek ha nem!

3 hete vagyok bogyó nélkül, Bach virágterápiázom, csak néha alszom nagyon rosszul, de nem kelek fáradtan és nem vagyok letompulva, néha remegek és feszülnek az izmaim, meg hőhullámokkal küzdök, sokszor kerülök pánikroham közeli állapotba, de elnyomom és nagyon gyorsan elkezdek valamivel foglalkozni, mint pl most..inkább ide írok

fel tudnék robbani, van a fájdalom, az űr, az érzés, hogy kur..án nem vagy fontos ezen a rohadt a világon senkinek, aztán jön az ŐRÜLET, hogy ütni tudnék, bármit mindegy, nem érzem, hogy fáj, sem az ütés, sem a karmolás, ahogy magamba vájom a körmöm, mert úgy szorítom pl a lábam vagy a kezem a görcsös sírás közben..aztán minden mindegy, jöhet bármi leszarom, nem érdekel, GÁZOLJATOK ÁT RAJTAM, gyerünk mindenki rúgjon belém, mert velem meg lehet tenni bármit.ESKÜSZÖM SOKSZOR AZT HISZEM, EZÉRT JÖTTEM A VILÁGRA! Hogy csak fájdalmat éljek át és örömöt ha véletlenül tapasztalok, az sose tartson a pillanatnál tovább. És direkt nem boldogságot írtam, mert nem tudom, mi az! Ha valamit nem ismerek, megéri érteni gürcölni, ha nem hiszem, hogy létezik?! Hát én inkább nem fecsérlem az időmet és a kevés energiámat. Jöjjön, aminek jönnie kell, elfogadom, úgysem tudok, mit tenni.

Mert bármit csinálok, bárhogy próbálok “jó” lenni és “megfelelni” soha semmi nem jó, és NEM ÉRTÉKELHETŐ..akkor meg minek?

Miért van az, hogy odateszem magam, adok 200%-ot és a kutyát nem érdekli??????????? miért van az, hogy bármit teszek, nemhogy viszonzásra nem talál, még csak meg sem köszöni és nem is értékeli, akkor minek???? Nem tudom elhinni, hogy sosem fogom azt érezni, hogy valakinek fontosabb vagyok bárminél, bárkinél.. Én mindig várjak, toljuk el, majd máskor, legyek megértő és elnéző, meddig leszek még én a béka segge alatt a “rangsorban”..időzített bomba vagyok! érzem, hogy ketyegek és nem tudom, hogy az órám mennyire van állítva és, hogy a robbanás előtt ki tudom e kapcsolni… nem valószínű…

SENKI VAGYOK! Ha ezt akartátok elhitetni velem, hát sikerült..elértétek, hogy az életet ne becsüljem, ne értékeljem. Köszönöm a példaértékű családi hátteret, amit kaptam, kösz apa! jó fej vagy! te is anya, hogy nem hagytad ott időben a picsába! köszönet magamnak, hogy elkövettem ugyanezt a hibát és nem léptem ki időben, megvártam, míg anyagilag tönkre megyek.. kösz Attila, hogy még mindig megkeseríted az életem, ennyi idő elteltével, ha meg majd nem te, akkor a bankok.

És kösz NEKED, hogy “nem” az utolsók utolsójának érzem magam, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor jut időd rám, köszi, hogy “teljes értékű” párként kezelsz, köszi, hogy most is “itt vagy”, mert miattad cserélek folyamatosan műszakot, de hát ez természetes igaz, hogy én mindig itt leszek, köszi, hogy MEGBESZÉLTÜK, hogy a hétvégét együtt töltjük, nem jöhet közbe semmi, péntekre szabit kértünk, de hát, mit lehet tenni, ha egyszer közbe jön valami és mi “nem tehetünk semmit” és valaki megint elém kerül, mily meglepő, egyszer van ilyen egy évben, mert hát szabit minden héten kérünk egymás miatt igaz???????????????????????????????????

kurván leszarom az egészet! itt most stop és te jössz! azt hiszem én bizonyítottam eleget kettőnket illetően. te hányszor kértél miattam akár egy rohadt műszakcserét, én ha én kérek, akkor sem kapok belőled többet, mert nem vagy itthon! ahogy most sem! hányszor mondtad, menjünk el valahová ketten, mindig nekem kell szólni és kijelenteni, és talán, ha nem jön közbe semmi kib..ott fontosabb, akkor élvezhetem kettesben a társaságodat, tök jó! persze szeretsz, meg fontos vagyok és hülyeség amit érzek és nem igaz, amit gondolok, ja.. én tudom, mit érzek, azt amit éreztetsz velem, hogy én csak mindenki után jöhetek és nem előbb!

köszi