2010 május 6. | Szerző: Szilvi |

 hétfőn megyünk állatkertbe, a schönbrunniba, ez a sznapi ajándékom, nézegettük a jegyárakat, vonat, belépő, és megyjegyezte, hogy ú hát ennyi meg annyi, én meg vissza, hogy én mondtam, hogy nekem nem kell tizen-huszonezres ajándék, te mondtad, hogy elviszel, jó, hát nem azért mondom…ja, akkor miért mondod ki? gondolkozz magadban. tudja, hogy erre tök érzékeny vagyok, a szülinapom mindig egy rakás szar, akinek fontos kellene, hogy legyen, annak nem az, én meg mindig odateszem magam, ha hozzám közelállóról van szó, akkor ez velem szemben miért olyan rohadt nehéz? azért a szombatra is kíváncsi leszek, a héten nem sokat találkoztunk a munka miatt, bortúra kimarad, de megy segíteni maszekban, hogy mikor keveredik haza. én elképzeltem, hogy letöltünk valami light-os filmet a videótárból, már úgyis beszéltünk róla, vasárnap meg úgyis meccsem van, menni nem akarok sehová, na ez az én bajom előre spirázom magam minden szarságon …amúgy igen, nem tetszik, hogy megy, mert olyan keveset vagyunk együtt, és ide nem lenne muszáj, dehát a barátok, amúgy csipázom a srácot, de én is akarok a páromból valamit, nem csak aludni látni, ez persze “érthetetlen” dolog számukra, tegnap is, basszus de berágtam, hazamentünk este, mutattam neki egy számot, nem vagyok populáris, de szép szám, jó hanggal, és le se bagózott, lejárt a szám, már nyomkodta a telefonom, sör a kezébe, tv bekapcs és zsupsz a kanapéra focit nézni, fasza

megint jót beszélgettünk, nem volt semmi extra bajom, de hogy milyen napod volt, meg gyere nézzünk meccset, semmi, lófasz esti fényben… elmentem inkább fürdeni, közben olvastam, hallottam, hogy félidő van, be se jött egy puszit adni vagy rámnézni, megint olyan érzésem volt, hogy hátat fordít mint legutóbb, aztán lefeküdtem és még olvastam, már nem sok van hátra a könyvből pár oldal, bejött, látszott rajta, hogy tudja, hogy valami van, nem kapcsolta be a tv-t mint máskor, inkább csak megjegyezte, hogy már csak ennyi van hátra, mondom igen, azzal befejeztem az olvasott mondatot és becsaptam, majd közöltem vele, hogy bekapcsolhatja a tv-t, amit kb negyed óra múlva megkérdezte, hogy kikapcsolhat e..hát így aludtunk el, reggel ugye nem találkoztunk, elment fél 8-kor maszekolni, én jöttem 10-re, végzek, megyek edzésre, ő tízig dolgozik, hulla fáradt lesz, amit megértek, holnap reggel elmegy dolgozni, én megyek állatorvoshoz, megígérte, hogy odajön, aztán jövünk együtt délutánra, este hullajárat, szombaton reggel megint elmegy, én nem megyek edzésre, egy napot akarok pihenni, de mindig találok tennivalót, sztem takarítok, aztán várok.. várok… várok.. egyszer majd hazajön, remélem nem valami esti külön programmal, mert akkor megint a vita… és nem fogja megérteni…